Schmiedl Tamás

Schmiedl Tamás a Moby Dick, és a Bloody Roots alapítója, frontembere. Számtalan gitáros példaképe, amit annak köszönhet, hogy ő az, aki belülről játssza a thrash zenét. Tamás pályáját végigkísérve, igazolódik az a mondás, hogy ha a tudás hittel párosul, mindent el lehet érni. Nagy megtiszteltetés a Gitarvilag.hu csapatának, hogy az oldalon köszönthetem Tamást! Ha rock, vagy thrash zenéről beszélünk, azonnal az alapemberek között merül fel a neved. A pályádat követve nekem olyan érzésem van, hogy a Jó Isten valahogy téged erre az útra teremtett, de "a keresem az utam" dolgot megspórolta. Jól látom?

Valóban nem kellett sokáig keresgélnem, hamar rátaláltam a zenére, mint a kibontakozás, önkifejezés lehetőségére. Nem voltam túl bátor, beszédes, kezdeményező gyerek, de zenei közegben szinte szárnyakat kaptam. Nemcsak a gitár hangjába szerettem bele, hanem a rockzenéből áradó hangulat, lázadás lehetősége ragadott meg.
A torzított gitárra valóban nagyon hamar rátaláltam, de a zenei ízlésem a fiatal éveimben folyamatosan alakult, fejlődött, mígnem a 80-as években jött a thrash, jött a Metallica és az óta tudom hol a helyem. A rock és metálzene több műfaját is hallgatom és szeretem, de hozzám legközelebb a thrash alapú zenék állnak, a maguk erőszakos dobtémáival és arcbamászó gitárriffjeivel.

A színpad közepén, totális centrum. Neked megvan az a tulajdonságod, ha megszólal a gitár a kezedben, akkor mindenki rád figyel. Minden zenész álma ez a tehetség, de keveseknek adatik meg. Ének és gitár. Tamás melyik jött előbb?

Az általános iskolai énekóráktól eltekintve a gitározással kerültem először kapcsolatba, olyan 13-14 éves koromban, tehát nem túl korán. Apámnak volt egy saját készítésű gitárja, amit egy Ezermester újság útmutatója alapján készített és tudott is pár akkordot. Hát ezek voltak az én alapjaim, innen indult minden. Érdekes dolog ez a hangszer és az ember kapcsolat, sokan vagyunk, akiket elvarázsolnak, és rabul ejtenek. Így voltam és vagyok ezzel a mai napig, a hangszerek szerelmesévé váltam. Végül is nem sok idő telt el, hogy az énekléssel is kapcsolatba kerüljek, hiszen mihelyt le tudtam fogni pár akkordot, egyből saját dalokat kezdtem gyártani és ezekhez kellett valami szöveget és dallamot is kreálnom. Maga az éneklés azonban nem igazán vonzott, akkor és később is a szükség vitt rá, mivel nem volt más, vagy jobb, akire ezt a szerepet rá lehetett volna bízni. Azóta hozzászoktam, mondhatom úgy is, megszerettem.

Több mint két évtized a Moby Dick-el. Ritka formáció, ahol a "sok dudás egy csárdában" ellenére ennyire összeáll a kép. A küzdőtérről nézve egy szívvel, lélekkel teli, de mérnöki pontossággal játszó "supergroup" a Moby Dick. Mikor érezted, hogy kész a Moby Dick, kész a zenekarod?

Szerintem túlzol, de a zenekar nevében is köszönöm! Megtisztelő, hogy így gondolod. Kétségtelen, hogy kiugró teljesítményekre vagyunk képesek, de egyáltalán nem gondolnám supergroupnak magunkat és a mérnöki pontosságon is, lenne mit javítani. 89-ben, amikor a siker útjai felcsillantak előttünk, már egy nagyon összeszokott csapat voltunk és eléggé egy hullámhosszon gondolkodtunk szinte mindenben. Arra az időre már kikristályosodott a zenei világunk és egy nagyon határozott úton indultunk el. Ebben az értelemben tehát akkor már egy kész zenekar voltunk, de egy zenekar életében nincs megállás, mivel a dolgok soha nem állandóak.

Új hozzászólás

Név: Email:  ne értesítsértesíts Tárgy:   Mivel nem vagy bejelentkezve be kell írnod a fenti biztonsági kódot.

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."