Jónás Tamás

Szia Tamás, nagy tisztelettel üdvözöllek a Gitarvilag.hu oldalunkon. Nos, hát akkor halljuk, hogy mit is kell tudnunk Rólad!

Sziasztok, köszönöm én is a lehetőséget! Több mint 15 éve kezdtem el gitározni, és ebben annak idején a legnagyobb szerepet David Gilmour, a Pink Floyd gitárosa játszotta. Amikor meghallottam a szólóit, rögtön tudtam, hogy nekem is gitároznom kell, és egész életemben ezzel szeretnék foglalkozni. Aztán megvettem az első elektromos gitáromat, és innentől kezdve elkezdtek felgyorsulni az események, kezdtek sűrűsödni a pozitív visszajelzések, és én is éreztem, hogy jó úton haladok. Közben természetesen egyre újabb és újabb gitáros példaképek hatottak rám, mint például Gary Moore, Yngwie Malmsteen, Joe Satriani és John Petrucci, vagy később Greg Howe és Scott Henderson, és persze még sokan mások. Ami a stílusomat illeti, ezt én röviden így nevezném: „melodikus progresszív instrumentális hard rock gitár, enyhe fúziós, neoklasszikus és szimfonikus beütésekkel". Nem rossz, mi? A Twitter-ben még éppen elfér ennyi karakter... .

Szerintem, vegyük előre a szólólemezed, amely a „Sharp Guitars From a Flat Planet" címet kapta. Beszélnél a lemezről?

Örömmel! A lemez 2009 áprilisában jelent meg, de a munka 14 hónappal korábban kezdődött, 2008 elején. Egy olyan anyagot szerettem volna készíteni, amely kicsit eltér a hagyományos instrumentális gitárlemezektől. Valószínűleg sok albumnál tapasztalhattad, hogy túlságosan öncélúan, a virtuozitás köré épülnek a számok, a többi hangszer alárendelt szerepet játszik, és ez által minden a gitárszólókra van kihegyezve. Kétségtelen, hogy jó dolog a kiemelkedő technikai tudás, de sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a hangszeres technika csak eszköz a zenében, és nem pedig a cél maga. Ezért igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni a zeneszerzésre és a hangszerelésre is, a ritmusszekciótól kezdve a billentyűs hangszereken át az elektronikus effektekig, hogy a végeredmény egységes zenei élmény lehessen, és nem pedig egyszerű gitár-tűzijáték.

Közben 2008 nyarán kaptam egy nagyon izgalmas felkérést egy amerikai együttestől, az OSV-től, hogy kilenc számban működjek közre a második lemezükön. Így a szólólemez munkáit 4-5 hónapra fel kellett függesztenem, és csak 2008 végén tértem vissza hozzá.

A szólóanyagra 12 szám került fel, de emellett egy bonusz szám is elkészült, amely egy kottákat és zenei alapokat is tartalmazó, bizonyos feltételek mellett letölthető digitális csomag, a „Sharp Guitars Bonus Pack" részeként érhető el. Egyébként a hazai vásárlók automatikusan megkapják a letöltési kódot ehhez a csomaghoz.

Végül is 2009 nyarára készült el az anyag, amelynek keverése a Próbahely Hangstúdióban zajlott http://studio.probahely.hu, Kiss Gábor hangmérnök vezetésével, aki szenzációs munkát végzett, nagyon sok helyről jött olyan visszajelzés, hogy a hangzás világszínvonalú lett. Az igazság, hogy amikor a keverés és mastering végeztével meghallgattuk a kész anyagot, én is alig akartam hinni a fülemnek, hogy ilyen ütősen szól!

A zenéid megjelennek az iTunes és CDBaby oldalakon is. Milyen a fogadtatása az anyagnak?

A lemez magánkiadásban jelent meg, ezért nem állt mögötte egy kiadó marketingtámogatása és anyagi háttere. Ennek ellenére a MySpace-n keresztül már nagyon sokan találkoztak a zenével, mivel még az album felvételei során 3-4 elkészült számot elérhetővé tettünk itt. Ezért már nagy volt a várakozás, még ha természetesen ez nem is hasonlítható valamely híres, befutott együttes lemeze körül kialakult várakozáshoz. A terjesztést az amerikai CDBaby végzi világszerte, és az album fogadtatása felülmúlta a várakozásaimat. A CDBaby weboldalán a CD vásárlói megírhatják a véleményüket a lemezről, és néha csak ámultam, amikor olyan véleményeket olvashattam, hogy „Steve Vai utóda", „Állandóan ez a lemez megy a kocsiban" vagy „Itt az új gitárhős". Természetesen tudom, hogy még rengeteg munkát kell elvégeznem, amire ezek a Steve Vai-féle kijelentések valósággá válhatnak, de azért nagyon jó érzés ilyen visszajelzéseket kapni. Az iTunes-on való jelenlét is nagy lehetőség számomra, és emellett az album számos egyéb oldalon is kapható, mint például az Amazon vagy a Rhapsody.

Számos elismerő lemezkritika is íródott már az albumról. Talán a legbüszkébb a Hammerworld júniusi számában megjelent kritikára vagyok, amelyben a lehetséges 10 pontból 9-et kapott a CD, és azt írták, hogy Szekeres Tamás feltűnése óta a „Sharp Guitars From a Flat Planet" a legígéretesebb instrumentális gitárlemez Magyarországon. Sok külföldi (amerikai, francia, olasz, német) zenei portál is foglalkozott a lemezzel, például a GuitarNoize, a Music Waves, a Guitar Chef, a Stringworks, sőt a híres Guitar World online verziójában is megemlítésre került az album.

Egyáltalán mit jelent ez pontosan, gondolok itt az iTunes és CDBaby megjelenésekre? Ezeken az oldalakon keresztül lehet csak hozzájutni a lemezedhez?

A fizikai terjesztést teljes egészében a CDBaby végzi, a digitális letöltések pedig az iTunes-on és a fentebb felsorolt egyéb oldalakon zajlanak. Természetesen a hazai vásárlókra külön gondoltunk, ezért a CD itthonról még egyszerűbben, és ami a fő: olcsóbban szerezhető be, mint a CDBaby-n keresztül - és ahogy említettem, a bonusz-csomag is alapból jár hozzá. A http://jonastamas.com honlap címoldalán megtalálhatók a további információk ezzel kapcsolatban.

Tamás, ha nem indiszkrét a kérdés például anyagilag mit jelent egy szólólemez kiadása, terjesztése? Hogyan lehet ezt összehozni?

Mivel magánkiadásról volt szó, ezért valóban nem könnyű egy ilyen nagyobb projektet megvalósítani. Előnyt jelentett, hogy a gitárokon és basszusgitárokon kívül a billentyűszólamokat is én játszottam fel, tehát a munka nagy részét én magam végeztem. Mivel az utóbbi években forradalmi változások játszódnak le a zeneiparban, ezért már eleve kiadó bevonása nélkül terveztem a megjelentetést. Ennek természetesen a számos előny mellett megvannak a hátulütői is, például a stúdiómunkálatok és a gyártás költségeit saját zsebből kellett bevállalni.

Mi a véleményed, mi a helyzet itthon ezen a téren?

Ahogy már utaltam rá az előbb, nagy változások zajlanak a zene-businessben. A zenészeknek, együtteseknek jóval több választásuk, de persze ez által jóval több felelősségük is van, mint korábban. Számos új csatorna, új lehetőség nyílt, nagyrészt az internetnek (közösségi oldalak, internetes rádiók, stb.) köszönhetően. Mivel itthon az instrumentális gitár műfaja kifejezetten rétegzene, ezért már a kezdetektől nagyobb hangsúlyt fektettem a nemzetközi piacokra, az internetes jelenlétre. Számos országban elég népszerű ez a műfaj, első helyen Japánt kell említeni, ahol a gitárcentrikus zene mindig is nagyon kedvelt volt. De rétegzene ide vagy oda, ennek számos előnye is van: mivel az instrumentális zenéknek nem kell az „angolul vagy magyarul írjuk a szövegeket?" problémával megküzdeni, ezért egy ilyen lemez teljes mértékben nemzetközi terméknek tekinthető - végül is, egy gitárszóló Japánban hallgatva is gitárszóló, nem igaz?

A „Sharp Guitars From a Flat Planet" nagyon jól szól. Biztos vagyok benne, hogy a szívét lelkét is kiteheti a gitáros, ha a hang nem akar belemenni a fülekbe! Isten mentsen, hogy példákat hozzak...! Hangszereid! Beszélnél a gitárjaidról?

Köszönöm, örülök, hogy Neked is tetszik a hangzás. Önmagában a keverés időtartama is több mint másfél hónap volt, de megérte a befektetett munkát, mivel ahogy utaltál is rá, a kevésbé jó hangzás tönkreteheti a legjobb zenéket is.

Ami a gitárjaimat illeti, az albumon legtöbbet a bordó Samick gitáromat használtam. Ez a gitár látható a CD borítóján is, ahogy épp kiemelkedik egy hegyektől körülvett tóból. Ez egy 24 bundos, Floyd-os modell, amely a lehető legkényelmesebb nyakkal rendelkezik, amellyel valaha is találkoztam. Ezzel a gitárral már egymás gondolatát is ismerjük. A tiszta sávokhoz egy vajszínű Fender Stratocastert használtam, a másik nagy kedvencemet. Ez a gitár DiMarzio HS3 pickupokkal van felszerelve, amelyekről azt kell tudni, hogy egyesítik a single coil hangszedők csillogó és dinamikus hangzását a humbuckerek zajmentességével. Emiatt több gitáromban is HS3-akat használok. A héthúros részeket egy gyönyörű, barna erezet-mintás Fibenare héthúros gitárral játszottam fel, ez a gitár egy jó értelemben vett szörnyeteg! A fentieken kívül még egy-két akusztikus gitár szerepelt a lemezen.

Erősítők, pedálok!

Nem tartozom az úgynevezett „gear-freak"-ek táborába, mindig is inkább a zenére igyekeztem koncentrálni, mint a technikára, ezért ami már bevált, azt használom hosszú távon, nem kísérletezem sokat. Ami a pedálokat illeti, sokan vannak, akik a „kisvasútra" esküsznek (több összekapcsolt effektpedál), én viszont jobban szeretem a programozható effektprocesszorokat. A fő kedvencem a Boss GT-3, de a lemezen Pod-okat is használtam bizonyos hangzásokhoz, Marshall és Hughes & Kettner erősítőkkel.

Tamás, kikkel, és min dolgozol mostanság? Beszélhetünk zenekari formációkról is esetleg?

Több projekt is fut párhuzamosan. Egy ausztrál producer/gitáros, Peter Murr felkért az egyik lemezén való közreműködésre, itt három számban játszottam. Az album időközben már meg is jelent, és olyan gitárosok szerepelnek rajta, mint Joel Hoekstra, Tore Moren, aki Jorn Lande együttesében játszik, vagy Thorsten Koehne, aki az Eden's Curse gitárosa. Thorsten egészen hihetetlen arc: ő annak idején úgy kezdett gitározni, hogy az első gitárja fordítva lett felhúrozva, ezért számára az óta is minden fordítva van: a vastag húrok vannak alul, míg a vékony E-húr legfelül. Érdemes a YouTube-on rákeresni Thorsten Koehne nevére, és megnézni, hogy hogyan lehet egy ilyen húrozású gitáron játszani...

Az OSV második albumát már említettem, ennek címe „Second Thoughts", időközben ez is megjelent már, nemrég az én példányaim is megérkeztek egy nagy csomagban. Ezen az albumon Marcel Coenen, a Sun Caged gitárosa a nagy ász, de a többi zenész is régi motoros, többek között Steven Sexton basszert emelném ki, aki a Dream Theater első énekesével is dolgozott korábban. Szóval jó társaságba kerültem az OSV lemezén. Egyébként a srácok készítik már a harmadik albumot, és egy számot ezen is el tudtam vállalni.

A szólóalbumom egyik száma, a „Golden Sun" rákerült a Shredding Across The World Vol.3. gitárvirtuóz-válogatásra, amelyet a Shredguy Records ad ki évente. Itt is jó csapat alakult ki, a Jag Panzer-ből, és a Korn-ból is szerepelnek rajta arcok, szóval kezd beindulni a szekér... .

Időközben elkezdtem a második szólóalbum megírását, terveim szerint a 2010 nyarának folyamán jönne ki majd az anyag, de pontos dátum persze még nincsen. Mivel nem áll fent az a veszély, hogy a hátam mögött álló kiadó sürgetné a dolgot, ezért nem kell kapkodnom vele, nyugodtan dolgozhatok, és persze megpróbálom még magasabbra helyezni a mércét magam számára.

Ha az ember egy gitáros szólólemezt hallgat, akaratlanul is keresgeti benne a „nagyok" beütéseit. Nálad, egyáltalán nem érzem ezt! Szerintem sikerült megtalálnod a saját utadat! Jól látom?

Nagyon örülök, hogy így gondolod, tudatosan igyekeztem elkerülni az ehhez hasonló csapdákat. Erre a legjobb módszer az, hogy minél többféle stílusú zenét kell hallgatni, a barokk zenétől a jazzen keresztül az alternatívig, így a számos különféle hatás egyedi módon tud ötvöződni. A lemez írása során pedig gyakorlatilag abbahagytam a zenehallgatást, ezért hónapokon át csak a saját zenei gondolatok keringtek a fejemben. Ez nagyon intenzív időszak mindig, rengeteg agymunkával és küzdelemmel, és itt nem igazán segítene, ha egész nap Joe Satriani-t hallgatna az ember - ennek eredménye egy Satriani-klón album lenne. Egyébként már időközben újra átálltam „lemezírás" üzemmódba, mivel már kezd formálódni a második album, tehát instrumentális gitárosoktól már véletlenül sem hallgatok semmit, és egyéb zenéket is csak ritkán. Természetesen azt a hibát is meg kell próbálni elkerülni, hogy az ember leül, és azt mondja magának: „Most pedig megírsz egy nagyon jó számot!". Ilyen megközelítéssel eltűnne a lazaság és spontaneitás a zenéből, úgyhogy megpróbálok továbbra is a zenélés örömére építeni, és a számok majd jönnek szépen sorban maguktól.

Tamás, mi a véleményed a hazai gitárvilágról?

Örömmel látom, hogy milyen sok tehetséges zenész van nálunk, ezért jó lenne, ha több lehetőséget kapna ez a műfaj, hiszen a gitár egész biztosan az egyik legnépszerűbb hangszer, de ha kinyitsz egy kereskedelmi rádiót, akkor nem túl sok gitárcentrikus zenét hallhatsz. A MyMusic.hu zenei portálon már évek óta van egy gitár-rovatom, amelyet sokan látogatnak, és rengeteg e-mailt kapok, kérdésekkel, tanácskéréssel, biztatással, úgyhogy ebből is leszűrhető, hogy milyen igény és szeretet övezi a rockgitározást nálunk. A nemzetközi zenei világban már kezdi reneszánszát élni a gitár, kezdenek megjelenni a gitárszólók megint, valahogy az érzésem, hogy az emberek nagyon szeretnének igényes rockzenét hallgatni, reméljük, hogy ez a tendencia nálunk is érvényesül majd.

Terveid?

Jelenleg a második lemez elkészítése az első számú szempont, mindent ennek rendelek alá. Ezt követően is a szólópálya marad majd az első számú prioritás, tehát instrumentális lemezeket szeretnék készíteni a későbbiekben is, abban a reményben, hogy fokozatosan egyre több emberhez eljuthat a zeném.  Emellett, ahogy időnk épp engedi, zenészbarátaimmal a progresszív rock világában mozgó Wind's Eye együttes működését is szeretnénk folytatni. A fentieken kívül rendszeresen készítek gitároktató-anyagokat, amelyek a MyMusic.hu oldalon érhetők el. Elkezdtem gitárvideók készítését is, ezek részben konkrét technikai gyakorlatok, ahol a gyakorlat mellé a kottát is le lehet tölteni, részben pedig improvizációk. A gitárvideókat a YouTube-on lehet megtalálni, és ezek a http://jonastamas.com honlap címoldaláról is elérhetők, a YouTube feliratra való kattintással.

Tamás, nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok a pályádhoz!

Köszönöm a lehetőséget, sziasztok!