Hardware

A jelen zenekardömpingben különleges helyet foglalnak el nálam a trió formációk. Hogy miért? Mert oda sokkal több energia és a fene tudja még mi kell, szerintem! Ebben a felállásban minimum másfélszer többnek kell lenni a zenésznek, mint egy hagyományos felállásban. Apropó, mi is jelent a „fene tudja még mi...", megtudhatjuk a HARDWARE triótól!

Hát akkor az első kérdés meg is van! Priskin Pétert kérdezem a zenekar basszusgitáros-énekesét. Péter, mit is jelent a „fene tudja még mi..."?

A legfontosabb talán az, hogy egy összeszokott banda legyünk. Képesek legyünk figyelni egymásra fellépéseken és az életben is egyaránt. Most arról beszélek, hogy a zenélésen kívül eljárunk együtt bulizni vagy akár csak pecázni egyet egy nyaralóba. Megpróbálunk jól kijönni egymással és ez eddig egész jól megy. Tehát visszatérve a kérdéshez a „fene tudja még mi..." szerintem az összetartás. És ha úgy gondolsz erre az egészre, hogy együtt vagy a barátokkal és bulizol egyet, akkor nem figyelsz oda, hogy bármi többet is kéne, beleadni csak élvezed a dolgot...

Ok. Térjünk vissza a zenekarhoz. Beszélnétek a HARDWARE-ről?

Péter: A HARDWARE egy másik zenekarban történt probléma miatt alakult. Mindig is úgy gondoltuk a dolgot, mivel sajnos egyre több bulit kénytelenek lemondani a szervezők támogatás hiányában, hogy bulit soha nem mondunk vissza. A dobossal (Barna István) együtt zenélek abban a bizonyos zenekarban, amikor egy buli előtt egy héttel kiderült, hogy sajnos nem tudjuk vállalni. Hirtelen ötlet volt, és mint kiderül a legjobb is, vegyük be a bátyámat, akivel már zenéltem együtt. Ekkor már csak négy napunk volt felkészülni a bulira. Egy egész estét betöltő programra készültünk, két blokkban 16 - 16 számmal. Egyszerű magyar daloktól kezdve bonyolultabb külföldi számokon keresztül megjelöltünk sok zenét, amiket a próbákon elkezdtünk játszani. Ami nem feküdt elsőre azonnal kidobtuk és választottunk másikat. Így összejött a műsor. A buli után, amit persze mi élveztünk, de gondoltuk nem a legjobb odajöttek gratulálni az emberek és kérdezték: „jó, jó, de mikor lesz a következő?" Ezután gondolkodtunk el azon, hogy mi lenne, ha folytatnánk? Ez februárban volt. Most itt tartunk. Sok buli mögöttünk és reméljük még rengeteg előttünk.

Gábor: Igen, az egy szép kis meló volt, két próba alatt összedobni egy műsort! Nem is a számok leszedésével, vagy eljátszásával volt bajom, hanem azzal, hogy amit addig kb. háromszor játszottam el összesen, az eszembe jusson a bulin is, mert ami könnyen jön, könnyen megy. (ki a fejemből:)

Miért trió?

Péter: Most ide jöhetne az a szakállas poén, hogy így jobb a gázsi, de igazából nem ezért van. Mint már mondtuk így kezdődött. Néhány buli után gondolkodtunk, hogy is lehetne feldobni ezt az egészet. Billentyűs? Dehogy! Másik gitáros? Minek? Gábor hozza rendesen azt, amit kell. Az éneken lehetne változtatni, mert soha nem tanultam énekelni azon kívül, hogy másik zenekarban vokálozom. Legyen így. Első körben ismerősöket kérdeztünk meg, de néhány próbálkozás után erről letettünk. Feladtunk hirdetést, amire nem válaszoltak szóba jöhető személyek. A bulik közben jöttek. Maradt a trió felállás. Aztán időközben belenyugodtunk ebbe az állapotba. Meg persze a gázsi is jobb így!

Gábor: Nagyon szeretem a trió felállást, így sokkal szabadabban, többet lehet játszani, nem kell félni attól, hogy összefolynak, vagy ütik egymást a hangszerek a nagy „káoszban". Ezzel persze a feladat is több, mert a basszusnak szólók alatt a gitárt is helyettesíteni kell, a gitárnak pedig egy vastag tömör kíséretet kell hoznia végig. Ezeken kívül pedig itt legalább annyira a fontos a gitár és a basszus összhangja, mint a dob és a basszusé.

Új hozzászólás

Név: Email:  ne értesítsértesíts Tárgy:   Mivel nem vagy bejelentkezve be kell írnod a fenti biztonsági kódot.

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."