Csiszér Levente: Planetium |
|
|
| Írta: Udy | ||||
| 2009. december 20. vasárnap, 13:12 | ||||
|
Oldal 1 / 3
Üdvözöllek, köszöntöm az oldal olvasóit is! Ha felidézem az első pillanatokat, amikor a Zene megérintett, Édesapám jut eszembe. Neki köszönhetően rengeteg komolyzenét hallgattunk gyermekkorunkban és Ő volt az, aki felismerte, hogy érzékenyebb a hallásom és befogadóbb vagyok a művészetekre, mint amilyen Ő is volt. Tíz éves koromban megvette első kisméretű „gyerekgitáromat", és itt kezdődött minden. Beleszerettem a hangszerbe és elindultam egy úton, ami remélhetőleg életem végéig elkísér. A 80'-90'es években már aktív, színpadi zenekarokkal játszhattam. Hála a sorsnak, egyszer egy énekes srác mellém ült a vonaton és megkérdezte, hogy tudok-e gitározni. Egy hónap múlva már a próbateremben bizonyíthattam és aztán megkóstoltam a színpadot is. Kezdett körvonalazódni, hogy ez az út is rögös és bizonytalan, mint minden, úgyhogy nem volt más hátra, felvállaltam a harcot, és megannyi zenész társammal küzdöttünk a sikerért, mialatt eljutottam idáig. Köztudott, hogy a Kárpátia zenekar gitárosa vagy. A „Planetium" egy teljesen más világot képvisel, „homlok egyenesen" más zenei irányt. Hogyan írnád le a saját zenédet? Ezt a műfajt régen progresszív-rocknak hívták. Dallam kavalkád, nagyon összetett (koncepciós) szerkesztésben, egymásba érő dalokkal, hangulatokkal, filozofikus mondanivalóval, mindezt egy összefüggő történetbe foglalva. Merészebb zenei fordulatok, aprólékos, cizellált hangszerelés, kidolgozottság és magas szintű hangszeres játék (lásd: Yes, Rush, Vangelis, Mike Oldfield, Dire Straits, Toto, Pink Floyd, Queen, hogy csak a legnagyobbakat említsem). Az én zenémben a dallam, a muzikalitás játsza a főszerepet. Nagyon érdekel a „fantasy", a mesék világa, ami nagy teret biztosít a szabadon szárnyaló zenei gondolatok kifejezésére. Nincsenek korlátok, melyek szabályok közé zárnak, amik az ún. populáris zenét ejtik rabul, ahol sok nagyszerű ötlet, érzés merülhet feledésbe. Ilyen lemez a "Planetium", egy instrumentális anyag, ahol a hangszerek mesélnek.
This text will be replaced by the flash music player.
A Te értelmezésedben miről szól? Egy utazásról a végtelenbe, ahol olyan világokat ismerünk meg, melyek nagyon is földiek. Az univerzum minden pontján ugyanazt a rezgést érezzük, egy tökéletes harmónia, ősenergia részei vagyunk. Mindez csodálattal tölti el azt a kis porszemet, amit Embernek hívunk, aki a fény felé fordul és élvezi, hogy részese lehet mindennek a maga meghitt boldogságával és fájdalmával együtt. Hinnünk kell ebben a tökéletességben, magunkban, Istenben! Az összes Levi-album ennek szellemében születik. A „Planetium" már egy régi elhatározás volt? A zeneszerzés vagy dalírás iránti elkötelezettségem régre nyúlik vissza. Több zenekarban is komponáltam nótákat korábban és maradt rengeteg elfekvő ötlet. Egy nagyon kedves barátom ösztönzött, hogy öntsük formába ezeket és neki köszönhetően elindult egy folyamat. Elkezdtem a saját utamat járni, amint megfogalmaztad: egy homlokegyenest más irányba. A korábbi rock-dalokhoz képest jobban a felszínre került az ír-kelta dallamvilág és régi nagy szerelmem, a progresszív instrumentális muzsika. Amint megjelent a számítógép ezen a területen is, azonnal nekiláttunk, hogy rögzítsük az ötleteket. Akkoriban még nem állt rendelkezésre megfelelő kapacitású gép és mi sem voltunk felkészültek (azt hittük a floopyra hogy az a hangkártya). Szép lassan belejöttünk. Megszülettek az első felvételek, igaz gyengécske minőségben, mégis ezek tekinthetőek többek között a Planetium ősének is. Jó pár anyag van már a fiókban. Úgy érzem, hogy most jött el az idő, hogy lassanként előkerüljenek átkozmetikázva, a jelenlegi minőségi követelményeknek megfelelve. Remélem a Planetiummal sem kell szégyenkeznem a mai elvárásokkal szemben, főleg ami a hangzást illeti!
Levente, milyen a fogadtatása a lemeznek? Nagyon jó! Sokan azt mondják, hogy megnyugtatja Őket. Kellemes kikapcsolódás az autóban, olvasáshoz, háttér zenének, szeretkezés közben és elalváshoz is. Nagyon megtisztelő volt számomra az emberek visszajelzése, amiből nyilvánvalóvá vált, hogy sokukban motoszkál ugyanaz az érzés, ami bennem is. Már elérte sikerét a mű, mert az üzenet ÁTÉRT! Talán egy recept ahhoz, hogy feszült életünkben ki tudjunk kapcsolni. Szeretném, ha az emberek visszafordulnának ahhoz a korhoz, ahol az esti zenehallgatás mindennapos volt. Leülni egy fotelbe fejhallgatóval és elmerülni a zenében, rákoncentrálva egy más világra, rácsodálkozva az ismeretlenre.
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
Interjú tartalma
Interjúk
- Michael Dolce, Australia - ÚJ
- Michael Dolce, Ausztrália - ÚJ
- Molnár László, MLP gitárok - ÚJ
- Bogdán László, Győr
- Kovács Ferenc, Fery
- Halmai Richie
- Tirpunk
- Molotov Koktél
- Cseh István
- MrBotond
- Schmiedl Balázs
- Z. Kiss Zalán
- Schmiedl Tamás
- Bajzát Ferenc
- Cissie Goumare Eng
- Cissie Goumare
- A debreceni P.Box
- Todd Robinson, Ausztrália
- Bodor Máté
- Cornelio Tutu


Szia, Levente, (