Blues Rockets

Üdvözlöm a zenekart az oldalon. Blues Rockets. Nem véletlenül írom a szabadság kifejezést a bevezetőben. Nekem elsőre a remek zenei tudomány mellett a tiszta zenei szabadság sugárzik a zenekarról. Nektek is ezt az érzést adja a Blues Rockets?

Csaba: Teljes mértékben. A blues maga a zenei szabadság. Más műfajokkal ellentétben itt sokkal kisebb mértékű a kötöttség. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs, mert valamennyi van, de ezen kívül az ember annyit szólózik és annyit improvizál, amennyit akar addig, amíg az összhang megvan. Az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát.

Frodó: Mindenképpen. Felszabadító élmény, ha kifejezhetjük magunkat a zenén keresztül, és hogy ezt barátok társaságában tesszük, nagyon fontos. E nélkül nem is lenne igazi a dolog, azt hiszem ez a Blues Rockets egyik alappillére. Színpadon játszani, lelkes közönség előtt pedig egészen fel tudja spannolni az embert, valószínűleg ez is hozzátesz a koncertek hangulatához valamennyit.

Tomi: Én csak egy idézetet fűznék hozzá az elhangzottakhoz, Boros Lajos Sakálok című könyvéből: „Ez a zene a maga makacs szabályosságával mindent megenged."

Vannak alapnóták, melyeket illik eljátszani. Lehet néha egy „unos-untalan" érzés is, de ahogy a „Sweet Home Alabama"-hoz nyúltok, az tökéletesen cáfolja az előbb írtakat. Áruljátok már el, hogyan lehet például ezt a nótát is ilyen közel vinni a hallgatósághoz?

Csaba: Nincs ebbe semmi nagy dolog. Ha az ember szereti, amit csinál és feloldódik a zenében, akkor ez lesz belőle. Ezen kívül talán még az is lehet a nyitja a dolognak, hogy szeretjük kicsit meg Blues Rockets- esíteni azokat a dalokat, amikhez hozzányúlunk.

Ákos: Ez a fajta hozzáállás egyébként nem csak a Sweet Home Alabamánál, hanem más alapnótáknál is igaz. A zenekar indulásakor a repertoár 90%-ban „unos-untalan" klasszikusokból állt, mint például a Hoochie Coochie Man, a Got My Mojo Working, vagy épp a Mercedes Benz. Ezek a dalok persze megmaradtak, de néha igyekszünk hozzányúlni kevésbé ismert dalokhoz, és persze egyre nő a saját szerzemények száma is. Az alap nóták egyébként azért jók, mert a közönség ismeri és szereti őket, nem véletlen hogy ezek a dalok a világ minden táján több évtizede megállják a helyüket. Ahogy Csaba is említette, annyi a titka az egésznek, hogy ezt a stílust szeretjük, igyekszünk a nagy elődök örökét jól megszólaltatni. Ezt őszintén tesszük, nyilván ha nem a zene szeretete, hanem a pénz motiválna, minket akkor más zenei stílusban mozognánk. Ez a hozzáállás lejön a  színpadról, és ha mi élvezzük, amit csinálunk, akkor jellemzően ez átragad a közönségre is.

Frodó: Azt hiszem nem volt nehéz dolgunk, mivel a koncertek során bebizonyosodott, hogy ez közönség kedvenc. De Csabi herflijátéka sokat dob ezen a számon is, megadja azt a pluszt, amitől nem egy „12 egy tucat feldolgozása" lesz a számnak. Na és persze a refrént mindenki ismeri, könnyen lehet énekeltetni a közönséget vele.

A történetről néhány szóban, ha lehetne. Egy hirtelen együttállás hozta létre a Blues Rockets-et, vagy valamilyen előzményeknek köszönheti a működését a formáció?

Csaba: Nos, a zenekar története egy másik zenekar feloszlásával kezdődött. Miután a Blues Traffic zenekar feloszlott, az összefutottam egy régi barátommal a zenekar egyik gitárosával (Kiss Ákos) és úgy döntöttünk, hogy csinálni kellene egy blues zenekart. Ákos éppen olyan periódusában volt, amikor újra fel akarta venni a lantot, én pedig még nem akarta letenni azt véglegesen. Ehhez adta magát az, hogy elhívtuk, az éppen formálódóban lévő zenekarba a korábbi basszusgitárost (Kárpáti Péter, alias KP) akivel szintén még a zenélés előtte nyúlik vissza az ismeretség. Miután eldőlt az a kérdés, hogy nem az egy gitár és egy billentyű, hanem a két gitáros felállással menjen-e tovább a dolog, elkezdtünk másik gitáros után nézni. A zenekar szinte második otthonaként tekint az idén már 22 éve működő debreceni Rocksulira (www.rocksuli.hu), ahol 3-400 tanítvány sajátítja el a rockzene alapjait. Kézenfekvő volt, hogy ebben a közösségben próbálunk keresgélni. Ekkor jött a képbe Zabán Tomi, akit nem kellett sokáig kérlelni, hogy csatlakozzon a bandához lévén, hogy ő igen nagy rajongója Eric Clapton zenéjének, és mint ilyen, a blues nem hangzott számára idegenként. Ezután már „csak" egy dobos (Kiss Anti) és egy énekes (Fodor Balázs, alias Frodó) kellett, hogy teljes legyen a kép. Ezzel a felállással lenyomtunk egy pár bulit, amikor is fél év után Anti elhagyta a zenekart, így az előre lekötött bulik miatt, gyorsan új dobos után kellett néznünk. Szerencsénkre az új dobosunkat Tóth Tivadar személyében viszonylag hamar megtaláltuk, így tovább gördülhetett a szekér. Mióta Tivadar csatlakozott hozzánk, személyi összetételét tekintve, nem nagyon változott a zenekar.

Ákos: az alapvető cél az volt az elején, hogy csináljunk egy jó blues-rock csapatot, ahol játszhatjuk a kedvenc előadóink dalait. A saját dalokat nem akartuk erőltetni, de nagyon hamar (néhány hét elteltével) eljött az az időszak, hogy elkezdtünk ötletezni, előkerült egy pár dalszöveg, gitártéma és saját dalok is készültek. Így most már nem csak feldolgozásokat, hanem a saját szerzeményeket is játsszuk a bulikon, az eddigi visszajelzések pedig ezzel kapcsolatban elég kedvezőek. Jelenleg 3-4 ilyen dalt tartunk műsoron, és ugyanennyi van próbatermi-félkész állapotban. Hamarosan egy néhány számos demo elkészítését tervezzük egyébként, hogy ne csak a bulikon, hanem az interneten, egy potenciálisan nagyobb közönséggel is megismertethessük az eddigi munkásságunkat. A saját dalok írásakor jöttünk rá, hogy mind emberi, mind zenei szempontból hatalmas összhang van köztünk, és egy nagyon jó kis alkotó közösség jött össze Blues Rockets néven.

Új hozzászólás

Név: Email:  ne értesítsértesíts Tárgy:   Mivel nem vagy bejelentkezve be kell írnod a fenti biztonsági kódot.

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."