Greg
Greg |
|
| Írta: Udy | ||||
| 2009. november 22. vasárnap, 11:22 | ||||
|
Szia Greg! Köszönöm hogy időt szakítasz ránk. Azért gondolom, az nem olyan egyszerű, hogy valaki csak úgy erősítőket gyártson. Megtudhatnánk, hogyan indult ez nálad? Körülbelül 10 éve épült az első kis kombó. Nem vagyok gitáros, sőt akkor még hangszerem sem volt, tehát azt sem lehetne mondani, hogy a saját magamnak való barkácsolással indult volna. De jobb is hogy nem gitárosként közelítek a dolgokhoz, mert az akkor elhúzna egészen más irányba. Kicsivel később készült egy következő darab aztán még egy aztán így tovább. Az első torzszülöttek persze messze álltak a tökéletestől, de mindig fejlesztettem valamit. Mivel hobbi volt és nem kellett megfelelnem elvárásoknak, így önsanyargató módon, nem koppintottam másoktól, nem lemásoltam meglévő dolgokat, hanem megpróbáltam a nulláról összehozni valamit, valahogy, úgy ahogy az első erősítők készültek valamikor régen. Hát igen, az akkori tákolmányaimat nagy fejcsóválhatások kísérték mikor kipróbáltuk őket. Egész nagy kupac sasszi meg mindenféle belső dolgok gyűltek össze az asztal alatt. Jön a gyakran feltett kérdés, hogy nem lett volna egyszerűbb másolni, hisz ugyanoda jutottam csak kanyargósabb úton, hiszen az eredmény így is úgyis egy használható eszköz. Persze, egyszerűbb lenne, de akkor pont az öröm maradna el, ami miatt nyaranta rengeteg ember nekivág átúszni a Balatont, felmásznak hegyekre, hajót építenek fogpiszkálóból egy borosüvegbe, meg még sorolhatnám. Greg, mi volt az a momentum, ami ebbe az irányba fordította az érdeklődésed? Mindig is érdekeltek az elektroncsövek, persze iskolákban úgy tanították, mint valami letűnt idők legendája. Pontosabban nem tanították, csak futólag megemlítették, hogy ilyen is volt. Aztán a kötelezően minden ellen lázadó fiatalként csak azért is odafigyeltem rá, és fittyet hánytam a félvezetőkre, mondván műveleti erősítővel a hülye is tud dolgozni. Aztán idősebb szakik is megnyugtattak, hogy a cső az igazi. Én meg hittem nekik. Én, sajnos, el nem tudom képzelni, hogy lehet erősítőt készíteni! Elmondanád, hogy a Greg erősítők esetében ez milyen lépésekből áll? Az alapanyagokat megtisztítjuk, felkockázzuk, lassú tűzön puhára főzzük. A tálalás előtt van egy kóstoló, olyankor lehet még hozzá adni ezt azt. Aztán jöhet a zabálás. Tulajdonképpen ennyi.
Legutóbb egy angol zenekarnak készült egy kis játékszer. Tervezek egy komolyabb kis teljesítményű motyót, ami nem lesz olcsó, sőt még a szomszédok sem tudják élvezni a gitárjátékot, de legalább megmaradnak a képek a falon. Továbbá az Amarant gitárkészítő manufaktúrával közösen, készülünk meglepni az embereket egy kis szériás kuriózummal. De ez persze titok, ne mondjátok el senkinek. Mennyire változik az erősítők világa napjainkban? Mennyire kell nyomon követni a változásokat? Ezt úgy értem, hogy elég csak a saját fantáziádra, szakmai tudásodra támaszkodni, vagy azért körül kell nézni a nagyvilágban? Mindenképpen érdekes dolog nyomon követni mi történik a jelenben, sőt hasznos olvasgatni a szakirodalom történelmibb anyagait is. De nem szabad, hogy ez befolyásoljon túlzottan, ugyanis az ő történetük, én pedig a sajátomban élek. Mindenki ismeri a bölcs mondást: gondolkozzunk globálisan, cselekedjünk lokálisan. Ez értelmezhető Ha megvizsgáljuk a jelen lehetőségeit, három réteget találunk. Egyik a bárhol megvehető szériatermék, ismert nevek sorozatban gyártott dolgai. Másik a sufniépítős történet, mivel az erősítőépítés olyan, mint a foci meg a politika, történetesen mindenki ért hozzá manapság. Létezik valahol a kettő közé besorolható csoport, a manufaktúra. Ha jobban utánanézünk, szembesülünk a ténnyel, hogy egész sokan vannak. Ők azok, akik hisznek még abban, hogy a bor, szőlőből készül. Kis szériás vagy egyedi dolgokat építenek a saját technológiájukkal, amire esküsznek. Az eredmény egy időtálló, jól használható darab, közvetlen értékesítési útvonalakkal, személyes kapcsolatokkal. Ezek a dolgok nem tudnak versenyezni árban egy távol keleti termékkel, de általában nem az ár a fő tényező. Sőt sok esetben puritán, minimális alkatrészmennyiséggel összerakott dolog háromszor annyiba kerül, mint egy „mindenttudó" csodás zöld nyomtatott áramkörre integrált smd alkatrész halom. Persze lehet száz csati, 20 effekt loop, 3 midi, meg piros szalaggal felkötött aranycsengettyű is a cuccban. Ha a hang, mint alapvetés döglött akkor mindezek semmit sem érnek. Ezek csak szolgáltatások. Egy kocsiban azt szeretem, ha a gázra lépek és kitépi maga alól az utat. Kit érdekel az elektromos ablakemelő meg a digitklíma?
Sok tervem van, de ezek csak megfogalmazhatatlan ösztönös vázrendszerei valami jövőbeli dolognak. A jó tervezés titka, hogy sohasem úgy csináljuk, ahogy elterveztük, hanem ahogyan a tényleges helyzet megkívánja. A bölcs ember nem megtervezi az utat, hanem messze elnéz abba az irányba amerre menni, szeretne. Aztán gondolatban onnan visszafelé építkezik, mialatt odafelé tart. Greg, gondolom tesztelni is, kell a cuccokat. Megtudhatnám, hogy ki az a szerencsés, aki első kézből hallhatja a Greg erősítőket? A mostani munkáknál Draskóczy Csaba és Patai Tamás segített. A brit zenekarnak készített erősítőt például most stúdióban használják, Mr. Mark Opitz a producer. Aki ismeri, tudja, hogy az AC/DC és INXS zenekarok kötődnek a nevéhez. Szóval egy ilyen helyre erősítőt küldeni nem csak azért izgalom, hogy oda ér a posta vagy sem. Csabi és Tomi azt mondta, hogy a cucc hangja oké, én meg bele tettem egy dobozba és elküldtem. Tetszett odakint mindenkinek, az összes elektromos gitárt ezzel vették fel. Gratulálok Greg, de egyben sajnálom is, hogy itthon erről nincs semmi mondanivaló. Másfelől pedig köszönöm, hogy a Gitarvilag.hu közölheti ezt a kiváló hírt! Nagyon sok sikert a továbbiakban! Köszönöm! Sziasztok!
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
Greg. A hazai erősítő gyártás egyik kiemelkedő alakja. Olvashattunk a lapon az egyik gyártmányáról, a „Battleship Puppie" ampról, ami magáért beszél. Ezzel minden rendben volna, de most azt javasolnám, hogy ismerkedjünk meg vele személyesen is, egy közelebbről. 
Beszélnél jelenlegi munkáidról?
az idő kiterjedésében is, tehát a jelenben adott lehetőségeket kell kihasználnunk, figyelembe véve valamiféle jövőképet, meg tisztelve a múltat. De beláthatjuk, hogy a jó marhapörkölt ezer éve ugyanúgy készül. Rossz irányba viszi a dolgokat, ha megfeledkezünk a tényről, a dolgok mértéke az ember. Az érzékszervek, az ízlés, a divat mindig változik, de a filozófiai értelemben vett „dög" az a megfogalmazhatatlan hozzáadott érték, amitől korszakok különülnek el egymástól, mindig új kell, hogy legyen.
Súlyos kérdés! Tervek!