Rainbow: Death Alley Driver |
|
|
| Írta: Udy | ||||
| 2010. szeptember 06. hétfő, 18:27 | ||||
|
Jó szórakozást Udy
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
Összes cikk a rovatban
- Budapesten az álom, Dream Theater - ÚJ
- Ana Popovic, a mini, és a piros Fender Stratocaster... - ÚJ
- Domenico Borra: Négy évszak, Nyár (Vivaldi)
- Dombóvári Gergely, ahogy a csillag megy az égen...
- Bloody Roots: Mennyből az angyal
- Trubin László és Kincses Attila, Győr
- Ian Siegal Band, Budapesten koncertezett
- ős-Mini 1971 – 2011
- Schuster Lóránt a Kopaszkutya Kettő filmről
- Alaitner András: Awakening
- Gus G. (Ozzy)
- Bencsik Sándor utca Debrecenben
- Gitárszólók
- Lord, Győr Petőfi Művház
- Császár Márta, a gitármániás fotós
- Nagy Dénes, és a „kortalan” blues…
- Patrick Rondat: Négy évszak részlet (Vivaldi)
- Mike Oldfield: Tubular Bells II (Live from Edinburgh)
- Chuck Berry: Johnny B. Goode
- Little Richard: Long Tall Sally


Rainbow: Death Alley Driver. Szóval, egyszer már belekezdtem valamely „old hard rock" sorozatba. Igaz, megpróbáltam magyar zenekarokra szorítkozni, de most el kell kanyarodnom a Rainbow felé! Nekem a Deep Purple önmagában nem jelentett igazán sokat, de Ritchie Blackmore játéka igen. Egészen addig tartott a varázs, amíg el nem mentem egy „fene tudja hányadszor eredeti felállásban, láthatod a Deep Purple-t" koncertre. Tél volt, és ahogy kell, Édesapám igen nagyon féltett Trabantjával lógtam fel az akkori Budapest Sportcsarnokba. Minden rendben lett volna, de amit Blackmore ott művelt az, botrányos volt. Az rendben, hogy nála valami nagyon nem stimmel, de a magyar közönséget kutyába sem venni az már nem fért bele. No, de mindegy! Ami viszont nekem nagyon bejött, ettől függetlenül, az a gitáros előző „supergroup-jai", a Rainbow. Akár Joe Lynn Turner, akár Dio énekével, valami hihetetlen dögös zenét produkáltak. Igen, nagy nevek fordultak meg a zenekarban, akár Bobby Rondinelli-t, vagy David Rosenthal-t említsem, sorolhatnám. A következő filmet először, rettenetes minőségben, VHS szalagon láttam. Még is olyan elementális erővel jött át a rock zene, hogy örökre beleégett az agyamba. Itt minden, amit a hard rock jelenthet, megmutatnak, és még sem sok, vagy tolakodó a muzsika. Szóval, Rainbow, és Death Alley Driver!