Ne pazaroljuk el! |
|
|
| Írta: Udy | ||||
| 2009. május 22. péntek, 11:12 | ||||
|
Talán a pazarlás Magyarországon egy társadalmi, politikai szokás. Pazaroljuk természeti, gazdasági értékeinket és pazaroljuk tehetségeinket is. Figyeljünk egy kicsit jobban oda! Én ezúton kérnék minden zenekedvelő, magyar zenekedvelő közönséget, hogy keressétek meg a tehetségeket. Ne idegenkedjetek attól, hogy sosem hallottad még őket! Pont ez a rákfenéje a dolognak! Ha nem mondják meg neked a tv-ben, akkor nincsenek, nem léteznek! Ébresztő! Közöttünk vannak és nagyon jók! A Gitarvilag.hu és a magam nevében előre is köszönöm! Udy 30/2261017
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
Összes cikk a rovatban
- Budapesten az álom, Dream Theater - ÚJ
- Ana Popovic, a mini, és a piros Fender Stratocaster... - ÚJ
- Domenico Borra: Négy évszak, Nyár (Vivaldi)
- Dombóvári Gergely, ahogy a csillag megy az égen...
- Bloody Roots: Mennyből az angyal
- Trubin László és Kincses Attila, Győr
- Ian Siegal Band, Budapesten koncertezett
- ős-Mini 1971 – 2011
- Schuster Lóránt a Kopaszkutya Kettő filmről
- Alaitner András: Awakening
- Gus G. (Ozzy)
- Bencsik Sándor utca Debrecenben
- Gitárszólók
- Lord, Győr Petőfi Művház
- Császár Márta, a gitármániás fotós
- Nagy Dénes, és a „kortalan” blues…
- Patrick Rondat: Négy évszak részlet (Vivaldi)
- Mike Oldfield: Tubular Bells II (Live from Edinburgh)
- Chuck Berry: Johnny B. Goode
- Little Richard: Long Tall Sally


Akkor rágjuk tovább a csontot? Jó, rendben! Szóval a magyar rock, blues zene és a magyar média. Nem lehet lehúzni több bőrt a témáról, de mégis muszáj. A Gitarvilag.hu munkái közben sikerült rájönnöm, hogy micsoda pazarlás folyik kis hazánkban. Nekem van szerencsém olyan zenei kiválóságokkal találkozni, beszélgetni, hogy magam sem hittem. Még az elején megkérdeztem pár gitárostól, naivan, hát te hol voltál eddig ember! Olyan hangszeres tudás és olyan zenei szellem van benned, hogy ilyen csak ritkán születik. A válasz, köszi és ennyi. Ismeretlenek maradnak! Nem érdemlik meg, mert hihetetlen zenei, szellemi energiát adnak nekünk. Lehet, hogy még maguk sincsenek ezzel tisztában, vagy ennek fontosságával. Hát igen az odafigyelésre, a figyelemre energiákat kell fordítani. Ennek ellenpárjaként, nyilvánvaló, hogy az igénytelenséget sokkal könnyebb eladni, betáplálni a fejekbe. A jelen ker. médiák, ha más nem üzleti okokból spórolják az észt és a tehetséget a műsoraikból. Ez azért nem probléma, mert az én kezemben van a távkapcsoló.... Tényleg felvetődik a kérdés, hogy ennyire el vagyunk engedve tehetségekkel, hogy ennyire elengedjük őket? Persze az ország jelenlegi helyzetében nem ez lenne az első, gondolnánk! Tévednénk!