Mit jelent nekem a Rolling Stones?

Rolling Stones, „Bigger Bang" turné. Helyszín, Budapest. A jegyeket jó előre megvásároltam. Sörök a hűtőtáskában, és a kocsiban egy nagyon komoly izgalommal teli várakozás. Mintha a Jó Isten is értené a mai nap fontosságát, sima az utunk Győrből. Gond nélkül parkoltunk Budapesten, a koncert helyszínétől pár percre. A stadionba hamar bejutottunk, és ami végtelenül szimpatikus volt és gratulálok az ötlet kiagyalójának, fél literes műanyag zacskókban vizet osztottak, de hektó számra. Ebből aztán óriási, tömeglocsolkodás támadt. Ilyen állapotban még koncertet nem éltem meg. Az előzenekar alatt már igen jó hangulatban, teljesen átázva vártuk a Rolling Stonest... .

Igazán, nem is a koncertről szólnék, mivel nem tudnám leírni. Azt feszegetném, hogyan kerülhetett ilyen közel hozzám ez a banda, ami több generációra van tőlem. Az évszámok most lényegtelenek, de még gyerek voltam, amikor unokatesóméknál kezembe került a Hobo Blues Band első kislemeze, ami a 3.20 bluest és a Rolling Stones bluest hozta. Itt kezdődött nálam magyar blues...

A Hobo Blues Band egy nagyon kemény csapat. Az ország legkiválóbb zenészeivel büszkélkedhet. Megjelenik a zenekar „Oly sokáig voltunk lenn..." anyaga, ami korszakalkotó lemez és mellette ott a kezemben Földes „HOBO" László, Rolling Stones könyve. Nagyon jó az a könyv. Persze kerestem Stones dalokat is, és be kellett látnom, hogy nagyon más. Magam részéről egy kicsit el is fordultam a Stones-tól, mert a Tátrai-Póka páros felé vettem az irányt. Nincs az a nóta, amely a „Kőbánya bluest" megüti, gondoltam. Természetesen, körülnéztem a külföldi piacokon is és találtam nagyon nagy zenéket, meg semmirevalókat is nyilván. Nálam a magyar rock elsőbbséget élvez a muzsikában. Én, a koromnál fogva láthattam a Bencsik Samut, vagy a régi Beatrice-t. Ők, többek között, magyar rock történelmet írtak. Az más kérdés, hogy megbecsülésben hogy állnak a dolgok. Azért mégis egy picit mindig ott motoszkált a Stones. Ez a banda soha sem került messze az én személyes kis rock 'n roll világomból. A „stones nyelves" kitűző, bármely koncerten is voltam, ott volt az ingemen. Valahogy mindig feléjük fordult az ember, még ha fiatal is voltam esetleg ahhoz, hogy teljesen helyre kerüljön bennem a „Sympathy for the Devil". Nálam a Beatles soha nem zavart bele ebbe a dologba, mert a fülemben nagyon komoly határok voltak a két zenekar között.

Persze nem zárom ki, hogy az igazi rajongás a Stones iránt Földes Lászlónak is komolyan köszönhető, mivel én a mai napig figyelemmel kísérem a munkáságát, és így nyilvánvaló, hogy a Stones mindig képbe kerül. Azonban, érdekes, mert ahogy korosodtam, úgy került igazán az érdeklődésem középpontjába a zenekar. Meg kellett érni hogy, értsem a muzsikát, vagy a Rolling Stones zenekart?

Ahogy teret nyer a szélessávú internet hozzáférés egyre több információhoz, jut az ember. Bizony jártam úgy, hogy pont emiatt pottyant ki a kosárból néhány zenekar, előadó. Amúgy kezelni kell ezt a lehetőséget, helyzetet is. Probléma egy szál sem. Gyűjtögettem anyagokat a Stones dolgairól, és azt kell mondanom, hogy teljesen passzolnak a képbe, amit magamban kialakítottam róluk. Hallottam mindent, hogy narkó meg pia. Ja, ahhoz képest Keith Richard tökéletes produkciót mutat a színpadon, és filmekből néz szemközt velem. Való igaz nem egy fitness az ember, de én minap voltam egy dunántúli kisfalucska kiskocsmájában és amilyen arcokat ott láttam... .

A koncert után engem már nem tudtak a Rolling Stones „romlottságáról" meggyőzni. Ami további adalék, hogy a vokál énekes hölgy Lisa Fisher és a basszus gitáros Darryl Jones, önmagába véve is egy kuriózum volt nekem.

Aztán hallottam olyan pletykákat, hogy ez volt az utolsó turné. Hála Istennek, nem búcsú koncertnek hívták a „Bigger Bang-et". Ez a búcsúzkodás, némi rossz szájízt hoz be a témába, mivel ezek nem igazán sikerültek tökéletesre kis hazánkban, de ennél nagyobb bajom ne legyen. Ami elgondolkodtató, hogy azért az úgynevezett „rendszerváltás" pár hazai csapat aló kihúzta a szőnyeget, mert nem volt mi ellen lázadni. Bocs, így nem pontos a megfogalmazás. Tulajdonképpen a lázadás tárgya változott meg. Hála Istennek, itthon is vannak „túlélők". Ezt arra értem, hogy bármi is történt ebben az országban, van néhány zenekar, amely mindig jelen van és dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy ez nagyon komoly színvonalon történik. Nem hiszem, hogy akár egy P.Mobil esetében aggódnom kellene... .

Valahogy a Stones-al kapcsolatban is ezt érzem. Túléltek mindent és zenélnek. Ami viszont nagyon feldob, hogy tudok magyar zenekarokat a Rolling Stones mellett tudni. Évtizedek után is ugyanaz az érzés, ugyanaz a készülődés a koncertekre. Hm... ez már biztos elkísér engem. Ám legyen.

Új hozzászólás

Név: Email:  ne értesítsértesíts Tárgy:   Mivel nem vagy bejelentkezve be kell írnod a fenti biztonsági kódot.

motorhead43  - R.S. 2009-07-03 14:25:17 HáT PEDIG NEMNAGY SZáM A ZENEKAR.CSAK A NAGY POR.......VANNAK TOLUK SOKKSL DE SOKKAL JOBB ZENEKAROK ZENéSZEKETZ MEG NEMIS MONDOM ELAVULT ZENE.........

Trafó  - ? 2009-01-26 08:49:36 Remélem még látom őket egyszer, bár a budapesti koncert hangulatát megismételni... !

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."