Igaz történet egy Managerről

Mennyit kell áldozni a sikerért, az ismertségért, a magadat megmutatni akarásért? Kezdő zenész vagy? Akarod, hogy megismerjenek? Na, ennek ára van.

Ha tetszik, ha nem, erre áldozni kell. Havi szinten pár sör, és pár doboz cigi árát.

Miről is van szó?

Jön egy lelkes Manager, aki felépít egy stratégiát, egy körülbelül 1 éves tervet, amivel a zenekar, ha jó és kitartó, elindulhat egy úton, ami talán az ismertség felé vezet.

Ok, vágjunk bele, mondja a Zenekar, hiszen eddig a sarki kocsmán túl nem jutottak sehova sem. Megyünk mindenhova, hiszen erre vártunk, mondja a Zenekar.

Jönnek a fellépések, jobbak, rosszabbak, de a Zenekar végre kimozdul a holtpontról.

Fesztiválok, ismert zenekarokkal egy színpadon, interjúk jó nevű internetes magazinokban, szóval lassan elindul a szekér.  Bejutnak olyan fesztiválra, amiről eddig csak álmodoztak. (Lehet, hogy jó a Managerük? )

Persze előfordulnak problémák is, nincs közönség, nem fizetik ki őket, de ki az a kezdő zenekar, akire, elsőre tömegek özönlenek be egy szórakozóhelyre??? És még csak 3 hónap telt el az 1 évből. De a Manager hiszi, hogy az út jó és már látja a jövőt, a lehetőségeket, és azt hiszi, hogy a Zenekar még hisz benne. (Idealista, nem látja a jeleket)

Aztán jönnek a jelek. Sírás a pénz miatt. Családunk van, kevés a fizetésünk, nincs munkánk, Neked is fizetnünk kell, keress szponzort, hogy el tudjunk menni előzenekarnak stb. A Manager kiszámolja: havi szinten, amit a zenekar arra költ, hogy kifizesse a Managert és eljusson a fellépésekre átlagban nem sokkal több, mint egy tank benzin. Osztva öttel. És a Manager ott van minden fellépésen, legyen bárhol is, videóz, fényképez, és egész nap telefonál.(Mi van?)

Aztán a dolog egyértelművé válik. Pénzt akarnak. Gázsit, benzinpénzt, akármit. Már nem elég a lehetőség. A lehetőség, amit nagyon nehéz elcsípni. A lehetőség, amiért a Manager 24 órából 24-et dolgozik. A lehetőség, amire oly sokan vágynak. Pedig a Manager mindig elmondta, ha olyan lehetőséget adódott, ami önköltséges: „ezért nincs gázsi, ezt nektek kell kitermelni. Akarjátok?", és akarták.

És még csak 3 hónap telt el.

De már valami megváltozott. Agy elszállt. Talán azt hiszik, hogy saját maguk miatt hívják őket.

NEM. MÉG NEM.

Azért hívják őket, mert a Managerük megteremti a lehetőséget. Hiszen erre van. A zenész pedig arra, hogy zenét írjon, próbáljon és fejlődjön. Ja, ez kimaradt? Bocs.

Vannak ZENEKAROK ÉS ZENÉSZEK (nagybetűvel) akik évekig küzdenek a sikerért, az ismertségért, teszik bele a pénzt, az időt, mindent a második, harmadik helyre téve. Mert az életük a zene. Mert zenélni akarnak. Megmutatni magukat minél több embernek.

És vannak Managerek, akik teszik bele a pénzt, az időt, mindent a második, harmadik helyre téve. Mert szeretnék ismertté tenni a zenekarukat.

De ez a Manager most nagyon rossz lóra tett. Idealista volt. Bele tette a szívét, a lelkét és a pénzét. Ő bele tette a PÉNZÉT.

Ebben az országban, ha eldobsz egy követ, eltalálsz egy zenekart.

Ez most egy rossz dobás volt.....

Új hozzászólás

Név: Email:  ne értesítsértesíts Tárgy:   Mivel nem vagy bejelentkezve be kell írnod a fenti biztonsági kódot.

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."