Blues és barátság |
|
|
| Írta: Udy | ||||
| 2009. június 01. hétfő, 07:04 | ||||
|
A fesztivál olyan volt, mintegy fesztivál. Minden rendben. Amink maradt a zsákban, azt elosztogattuk, azonnali fogyasztás céljából, hiszen bevinni nem lehetett. Ennyi hálás arcot már régen nem láttam! Pár mondat a koncertről.
Sziasztok
Udy
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
Összes cikk a rovatban
- Rainbow: Death Alley Driver - ÚJ
- Skorpió koncert, Győr - ÚJ
- Red Hot Chili Peppers: Snow
- Lord: Kifutok a világból
- Metallica: One
- Bikini: Ezt nem tudom másképp mondani (1985)
- Iron Maiden: Aces High
- Csillag Endre és a "Hey Joe"
- Orianthi: Beat It (Eddie Van Halen)
- Kenny Wayne Shepherd: Woodoo Chile (Hendrix)
- Rolling Stones: Sympathy for the Devil
- Age Of Nemesis
- Mytra: Copernicus
- Hardware és az "Aces Of Spades"
- COLOMBRE, Győr
- Zamárdi utcafesztivál, 2009. Július 25.
- Igaz történet egy Managerről
- EDDA, az agárdi popstrandon
- … hogy mire jó a gitár?
- A rock örök...


Nos, így 40 felé megváltozik sok minden az ember életében. Átrendeződnek az értékrendek, talán kritikusabb is az ember. Ha azonban kellően erős hatások érték „kiskorában", azokat az élményeket továbbviszi magával. Ebbe a táskába nagyon sok minden elfér. Most kettő nagyon fontos dolgot vennék elő a szatyorból. Barátság és a blues. Ezek ott kapcsolódnak egymáshoz, hogy évtizedes barátság köt össze emberekkel és a blues-al. Konkrétabban a barátaimmal meglátogattuk a várpalotai Pannónia Fesztivált, ahol a nekem egyik legfontosabb zenekar játszott, mégpedig a Hobo Blues Band. Hát így kapcsolódik össze a két fogalom. Most már szinte megszokott, hogy párunkat a blues-zene hoz össze. Nem mászkálunk egymáshoz vendégségbe, meg nem viszünk egymás feleségének virágot, de a barátság tökéletesen működik. Ezt onnan érezhető, hogy amikor találkozunk, az olyan természetes, mintha minden tegnap történt volna.
Na most a fesztiválra vezető út, nem éppen gyereknek való ez tény! Kan-buli a javából! Zoli barátunk Ford Tranzitjában elől hárman, és sör! Mindegyikünk elmondta a számára legfontosabb történéseket, egyszerre és ordítva. Az út nagyon szép volt, ahogy emlékszem... .
Azt gondolná az ember, hogy a mai technika mellett már nem lehet rosszul szólni a színpadon. Lehet! Azonban, hogy végre megint láthattam az „ős" HBB-t, ez mindent feledtetett. Miután erősen elfogult vagyok gitárosok ügyében, ezért had mondjam, hogy Tátrai és Póka világbajnok duo. Ha viszont tényszerű akarnék lenni, akkor kijelenthető, hogy nem sokat próbáltak a koncert előtt. Ez azért kár, de hangsúlyozom, hogy régen nem éreztem magam ilyen jól! Ez mindent kárpótolt! Azt csak remélni tudom, hogy tovább fog élni a zenekar, és valami lemezt is készítenek. Hát mennyire fogják komolyan venni, ez kérdés, meglátjuk. Ami a legfontosabb, hogy ne legyen Hobo Blues Band búcsúkoncert!