Blues és barátság |
|
|
| Írta: Udy | ||||
| 2009. június 01. hétfő, 07:04 | ||||
|
A fesztivál olyan volt, mintegy fesztivál. Minden rendben. Amink maradt a zsákban, azt elosztogattuk, azonnali fogyasztás céljából, hiszen bevinni nem lehetett. Ennyi hálás arcot már régen nem láttam! Pár mondat a koncertről.
Sziasztok
Udy
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
Összes cikk a rovatban
- Budapesten az álom, Dream Theater - ÚJ
- Ana Popovic, a mini, és a piros Fender Stratocaster... - ÚJ
- Domenico Borra: Négy évszak, Nyár (Vivaldi)
- Dombóvári Gergely, ahogy a csillag megy az égen...
- Bloody Roots: Mennyből az angyal
- Trubin László és Kincses Attila, Győr
- Ian Siegal Band, Budapesten koncertezett
- ős-Mini 1971 – 2011
- Schuster Lóránt a Kopaszkutya Kettő filmről
- Alaitner András: Awakening
- Gus G. (Ozzy)
- Bencsik Sándor utca Debrecenben
- Gitárszólók
- Lord, Győr Petőfi Művház
- Császár Márta, a gitármániás fotós
- Nagy Dénes, és a „kortalan” blues…
- Patrick Rondat: Négy évszak részlet (Vivaldi)
- Mike Oldfield: Tubular Bells II (Live from Edinburgh)
- Chuck Berry: Johnny B. Goode
- Little Richard: Long Tall Sally


Nos, így 40 felé megváltozik sok minden az ember életében. Átrendeződnek az értékrendek, talán kritikusabb is az ember. Ha azonban kellően erős hatások érték „kiskorában", azokat az élményeket továbbviszi magával. Ebbe a táskába nagyon sok minden elfér. Most kettő nagyon fontos dolgot vennék elő a szatyorból. Barátság és a blues. Ezek ott kapcsolódnak egymáshoz, hogy évtizedes barátság köt össze emberekkel és a blues-al. Konkrétabban a barátaimmal meglátogattuk a várpalotai Pannónia Fesztivált, ahol a nekem egyik legfontosabb zenekar játszott, mégpedig a Hobo Blues Band. Hát így kapcsolódik össze a két fogalom. Most már szinte megszokott, hogy párunkat a blues-zene hoz össze. Nem mászkálunk egymáshoz vendégségbe, meg nem viszünk egymás feleségének virágot, de a barátság tökéletesen működik. Ezt onnan érezhető, hogy amikor találkozunk, az olyan természetes, mintha minden tegnap történt volna.
Na most a fesztiválra vezető út, nem éppen gyereknek való ez tény! Kan-buli a javából! Zoli barátunk Ford Tranzitjában elől hárman, és sör! Mindegyikünk elmondta a számára legfontosabb történéseket, egyszerre és ordítva. Az út nagyon szép volt, ahogy emlékszem... .
Azt gondolná az ember, hogy a mai technika mellett már nem lehet rosszul szólni a színpadon. Lehet! Azonban, hogy végre megint láthattam az „ős" HBB-t, ez mindent feledtetett. Miután erősen elfogult vagyok gitárosok ügyében, ezért had mondjam, hogy Tátrai és Póka világbajnok duo. Ha viszont tényszerű akarnék lenni, akkor kijelenthető, hogy nem sokat próbáltak a koncert előtt. Ez azért kár, de hangsúlyozom, hogy régen nem éreztem magam ilyen jól! Ez mindent kárpótolt! Azt csak remélni tudom, hogy tovább fog élni a zenekar, és valami lemezt is készítenek. Hát mennyire fogják komolyan venni, ez kérdés, meglátjuk. Ami a legfontosabb, hogy ne legyen Hobo Blues Band búcsúkoncert!