Judas Priest: Painkiller

A Judas Priest egy olyan zenekar, amely nem csak a hard rock, a heavy metal irányvonalait alapozta, határozta meg, hanem egy nagy tanító zenekar is. Számtalan zenekar indult a Judas útján, és nagyon komoly sikereket ért el a segítségével. Én nem azt mondom, hogy „koppintották", de hogy hatással volt rájuk az, biztos. Ezzel semmi baj nincs. Már, sajnos, azt kell írnom, hogy a koromnál fogva, még kazettán loptuk össze a „Defenders of The Faith" lemezt. Nálam ez az egyik album, ami teljesen megfogott. (... aztán a Turbo Lover le is lombozott rendesen, no nem baj) A zenekarból a dobos, Scott Travis és a basszusgitáros, Ian Hill, szinte teljesen ismeretlen maradt, ellenben a két gitárossal, név szerint K.K. Downing-al, Glenn Tipton-al és természetesen az énekessel, Rob Halford-al. Hát akkor forduljunk a gitáros rész felé. Nekem az egyik kedvenc gitárosom, Glenn Tipton. Az „össze-vissza" alakú, hosszú nyakú Hammer olyat szól a kezében, hogy az, csoda. Kevés olyan gitáros van, aki ennyire össze tudja rakni a szólóit. Barom, hatásosan tud gitározni, bármikor fel lehet ismerni a játékát, akár ezer gityós közül is. Mondanom sem kell, hogy ez a tudomány minden zenész álma. A filmen a Painkiller szól, a Painkiller albumról. Semmi „túljátszott" gitározás, semmi bonyolult alapok, ezért jó! Na, jó Halford amúgy mindig szólót énekel, de ez már megszokott tőle. Ennek a számnak a szólója kötelező olvasmány. Nem kell lejátszani tudni, hanem a szerkezetét a hihetetlen, mély gitártudást kell felfedezni benne. Ahogy említetem nagy tanító, nagy tanítók ők! Lássuk!

Üdv

Udy